Végtelen naivításra vall a mai Magyarországon, ha a gyermek szülei azt hiszik, 15-16 éves korára nincs túl az első marihuánás cigaretta kipróbálásán csemetéjük. Az elit gimnáziumban éppúgy, mint az egyszerű környékeken: mindig van forrás, díler, olyan "jó barát", akinél van egy füves cigi.

A tilosban járkálás élvezete ennek a korosztálynak a sajátossága: nemcsak ma.

Minél vadabb a környezet, minél rosszabb a társaság, annál hamarabb előkerülhetnek azonban azok a szerek is, melyek már korántsem nevezhetők "könnyű drog"-nak. Eleve önáltatás a füvet "könnyű drognak" minősíteni, hiszed éppúgy függővé válhat tőle a fogyasztó, mint bármilyen keményebb anyagtól.

Ez a rész azonban nem a marihuána minősítését hivatott taglalni, hanem a szülői "első sokk"-ról szól. 

A döbbenetről, a pánikról, vagy jeges verítékről, ami elönti a jóérzésű anyát, amikor ráébred/ rádöbben /felvilágosítják /hirtelen kiderül /megtalálja /rendőr hívja vagy bármilyen más szituációban, hogy a gyerek drogot fogyaszt.
Függetlenül az előzetes olvasmányoktól, barátnői leírásoktól: a józan ész gyakran kikapcsol.

kivel beszéljek? mit csináljak? hogy beszéljem meg a gyerekkel? hogyan tudom megmenteni? hova fordulhatok? úristen: miért pont vele történt? hogy tiltsam el a barátaitól? mi jelentene megoldást egy ilyen helyzetben?

A mérhetetlen ijedtségen, csalódottságon és kétségbeesésem túl kell lépnünk, és gyermekünknek ebből minél kevesebbet kell látnia: sziklaszilárdan, nagyon elszántan és önmagunkat felülmúló határozottsággal kell tisztázni, amit csak lehet a gyerekkel!